Ha a tanulás alatt egy olyan folyamatot értünk, amelynek során a tanuló – legyen akár egy ovis vagy egy felnőtt – felfog, megért valamit, saját bizonyosságot szerez arról, hogy működik, ezért hajlandó és képes használni, alkalmazni, hogy valamilyen célt elérjen – nos, akkor a csoportos tanulás biztos kudarcra van ítélve.

MIÉRT?

Miért?

Azért, mert annak az esélye, hogy a csoport minden egyes tagja ugyanazokat a dolgokat értette meg eddigi élete, tanulása során, illetve ugyanazokat a dolgokat nem értette meg – tehát a csoport minden egyes tagja ugyanazt fogja megérteni, illetve ugyanazt fogja nem érteni abból, amit a csoport előtt elmondanak, matematikailag 0%, azaz nulla százalék.

Az egyik gyerek ezt a szót vagy dolgot nem érti, a másik azt. És ez a teljesen elfogadható képességű gyerekek között is olyan különbséget jelent, ami lehetetlenné teszi, hogy a csoport tagjai alapos oktatásban részesüljenek úgy, hogy az óvónéni, a tanító vagy a tanár mindenkihez egyszerre beszél. Mert nem tudnak pontosan ugyanabban az ütemben haladni.

Akinek pedig kifejezetten gondja van, vagy gondja lehet a tanulással, ott egészen bizonyosan olyan hiányzó láncszemek vannak a háttérben, amit csak egyénileg lehet megtalálni, mert kívül esik a szokványos tartományon.

Nos, ha sikerült átadnunk ezt az adatot a csoportos tanulás alapproblémájáról úgy, hogy közben némi saját bizonyosságra is szert tudtál tenni, akkor egyetérthetünk ebben:

Hiába mondják több helyről is, hogy vidd el oda a gyereked iskolaelőkészítőre
– és hiába zajlik csoportosan a tanítás, mióta a világ a világ –
ettől még nem fog jól működni!