Miért mondja azt Dr. Dennison, hogy
a mozgás a tanulás kapuja?…
(…Ki az a Dr. Dennison?) .
Brain GYM agytorna - Pedagógiai kineziológia
A kisgyerek már magzatként is mozog, és születésétől kezdve egyre bonyolultabb mozgásokat végez. Ez hozza magával az idegrendszere fejlődését, ami aztán képessé teszi őt a tanulásra. Azt is mondhatnánk, hogy ha nem mozognánk, nem is lenne szükségünk agyra.
Amikor elkezdődik az iskola, a kis elsős azért ül meg olyan nehezen a padban, mert számára a mozgás elemi szükséglet. Ahhoz, hogy koncentrálni, tanulni tudjon, mozognia kell, mert ő a mozgás által tapasztal.
Nos, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a választ Dr. Dennison kérdését illetően, a magam részéről – miután nem az első és nem is a második mozgásterápia az övé ami elérhető nálunk – azt kell mondanom, hogy a tanulás értelme és célja a mozgás kezelése.
Ami ránk, felnőttekre is igaz, hiszen a gondolkodásunk célja sem más, mint hogy felbecsülje az erőfeszítéseinket, és megtalálja a kifejtése legjobb módját – legyen szó akár egy kavics félrepöcköléséről vagy egy piramis felépítéséről, és bármilyen más dologról, amin változtatni akarunk az erőfeszítésünk által.
De bármit is akarunk mozgatni, mi
az első, amit mozgásba hozunk?
A testünk!
És hogyan jutunk el egy kavics félrepöckölésétől
egy piramis felépítéséig?
A tanulással!
A gondolkodás hoz létre minden újat, értékeset.
A gondolkodás alapja a tanulás,
a tanulásé pedig mozgás!
Hol a baj?
A hétköznapokban nem minden gyerekből lesz sztárügyvéd vagy atomfizikus, de a világnak nem is erre van szüksége. Ezért felesleges, hogy az iskolában a gyerekeket versenyistállóba kényszerítsék, és azt éreztessék velük, hogy buták. Ez nem csak felesleges, de kifejezetten káros is, mi több: Épp a szöges ellentéte annak, amire az iskolának törekednie kellene!
A tanulás a mozgáson keresztül valósul meg, ahogy a megtanult adat működőképessége is csak mozgás, működés közben derülhet ki. De az iskola nem így működik: Rengeteg olyan információt tömnek a gyerekek fejébe, amit nem próbáltatnak ki velük működés közben. így nem juthatnak gyakorlatban használható, érdemi tudáshoz, ami feleslegessé teszi az iskolában töltött éveket.
De van ebben valami még rosszabb is: Leértékelik, kritizálják, rossz jegyekkel, büntetéssel illetik a gyerekeket, ha nem képesek bemagolni az információkat, amiket – ebben a formában legalábbis – úgy sem fognak használni.
A kritika, a leértékelés pedig sokkal inkább az erő, mint az ész érvényesülése. Így a gyerek nem azt tanulja meg, hogy “többet ésszel, mint erővel”, hanem azt, hogy meg kell hunyászkodnia, hogy félnie kell a megmérettetéstől.
Elhitetik vele, hogy buta, hogy nem képes arra, amire képesnek kellene lennie.
Ha pedig elhiszi, akkor nem csak a tanulástól megy el a kedve,
de lassan minden más személyes céljától is,
így végül már NEM AKAR SEMMIT…
BIZTOSAN EZT AKARJUK…?
Ennek a mechanizmusnak sajnos minden gyerek ki van téve, és még ha nem is mindegyiküket juttatja el az itt leírt katasztrofális állapotig, mindegyikükre nyomást, stresszt, elkerülhetetlenül negatív hatást gyakorol.
A stressz mindenkit, vagyis gyereket, felnőttet egyaránt lefelé nyom egy olyan skálán, aminek a tetején a jókedv, a tettre készség és a kreativitás, a teljes mértékben kifelé irányuló figyelem van.
Ahogy nő a stressz, nő a fenyegetés a környezetben, úgy száll el a jókedv, és a többi, mert a figyelem előbb szétszóródik, mivel érzékeli, keresi a fenyegetés forrását. Ezen a ponton a tanulás már nem kap elég figyelmet, de ha továbbra is hat a stressz, akkor a figyelem kényszeresen rögzül a fenyegetés forrásán, és már egyáltalán nem marad a tanulásra.
Ahogy megy tovább lefelé, teljesen átveszik felette az irányítást a reaktív, tehát inger-reakción, vagyis nem józan gondolkodáson alapuló túlélési automatizmusok – ellenségesség, düh, félelem majd apátia –, vagyis végül a figyelme teljesen befelé fordul.
Te meddig jutottál ezen a skálán az iskoláddal kapcsolatban?
Mondjuk amikor izgultál a feleléstől, ezért nem tudtad?
(Tudnál saját példát mondani rá?)
Hogyan húz ki a bajból a Brain Gym?
A képesség kéz a kézben jár a hajlandósággal, és ha valaki elég leértékelést kapott valamivel kapcsolatban, akkor arra nem lesz hajlandó. Ha azt mondták neki, hogy ne énekeljen, mert hamis, akkor nem fog énekelni, mert elvették tőle a kedvét. De ha rávesszük arra, hogy csak egyetlen hangot adjon ki, az biztosan nem lesz hamis, mert ennek a kijelentéséhez viszonyítani kellene azt egy másik hanghoz. Így aztán megdicsérjük, és már hajlandóbb lesz énekelni.
Mit csináltunk?
Találtunk egy olyan apró lépést, amit hajlandó és képes megtenni. Ő megtette, és felismerte, hogy meg tudja tenni: Ki tud adni egy énekhangot tisztán, vagy odébb tud pöckölni egy kavicsot. Így már nincs más dolgunk, mint a megfelelő fokozatossággal egyre nagyobb köveket rakunk elé. Végül képes lesz piramist építeni…
EGYSZERŰ
mozdulatokkal,
a meghatározott képességért
JÁTÉKOS
hangulatban,
a stressz oldásával
TELJES
aggyal tanulva,
csak mozgással dolgozva
A gyerek rájön, ráérez arra, hogy képes kontrollálni a saját mozgását, a siker élménye pedig nem csak az általános hangulatán, de a képességein is javít – hiszen most felfelé megy azon a bizonyos skálán! A világ egyre és egyre nagyobb részét hajlandó és képes kezelni, egyre nagyobb részével képes kommunikációba kerülni: jobban látni, jobban hallani, bármi módon kapcsolatban lenni vele. Egyszerűen azért, mert már nem tart tőle annyira. Még mindig bonyolultnak tűnik?
(Ugye, nem az!)
Ha tanulási nehézsége van a gyereknek,
a tanuláshoz kapcsolódóan szorong, ha ellenállása van a tanulással szemben (nem szívesen ír, számol, vagy bármi hasonló), ha szeretne koncentráltabb lenni, kihozni magából a maximumot – nos, akkor a Brain Gym a legmegfelelőbb módszer a számára.
Hozd el!
EZ ÉRDEKEL!
A BRAIN GYM valamikor a ‘80-as években, egy sérült gyerek olvasását segítő programnak indult (ez a gyerek bizony, maga Dr. Dennison volt…!), mára több mint 80 országban nyújt segítséget emberek ezrei számára – és a Te gyerekednek is segít!
Gyöngyösi-Balogh Andrea
tanulási képességfejlesztő specialista
+36 70 650 8343